Mesék mindenkinek

Az erdei tolvaj

Egy tavaszi hűvös reggelen Mókus Mama hirtelen zajra lett figyelmes. Amint kiért a konyha melletti tárolóba, látta, ahogy egy – két szem mogyoró és makk a földön hever.

  •  Vajon mi történhetett, ki lehetett ez? – morfondírozott magában.

Végül megvárta, míg a kis csemetéi felébrednek, és kérdőre vonta őket.

  • Mondd csak Mókus Berci, reggeliztél – e már valamit? – kérdezte.
    – Nem anya, én nem ettem még semmit, épp csak nyújtóztam egyet, és fura zajt hallottam. Azt hittem, valamit levertem a szobámban, de végül nem találtam ennek nyomát sehol sem. – felelte az idősebb mókusgyerek.
  • És te, Mókus Brigi? – tekintett aggódóan Mókus Mama a lányára.
  • Én sem voltam itt, mama. Talán apa lehetett, biztos sietett a munkába és felborított valamit a kamránkban. – felelte a mókuslány.
  • Talán igazad lehet. Amint apa visszaér a munkából, megkérdezzük őt!

Az aggodalom abba is maradt. Mókus Mama finom makkból készült kását főzött a gyerekeknek, majd a reggeli után összegyűjtötték az elgurult makk – és mogyorószemeket.
A reggelit követően elhagyták a házikójukat, lemásztak a fa tetejéről és elsétáltak az erdei tisztásig, ahol piac várta őket.

Rengeteg erdei állat árulta saját portékáját, termését és termesztett gyümölcsét. Az erdei borz illatos, friss és színes virágokat, a kisbocsok akácmézet, az őzek vadszedret – és málnát, míg egy- két hód fából faragott edényt kínált.
A választék óriási volt, a Mókus család nem is tudta, hova kapja a fejét, végül az őzektől vásároltak egy kevéske szedret és málnát.


Hazafelé a két testvér kergetőzött, játszott, bújócskázott, míg Mókus Mama a szedres – málnás kosárkáját cipelte. Hirtelen megmerevedett, és a kezéből kiesett a kosár is.

  • Brigi, Berci álljatok meg! Várjatok meg, ne menjetek be egyedül a házba! – kiáltotta.

Az oka megvolt rá, hiszen az odújuk ajtaja kitárva, a sok összegyűjtött mogyoró és makk pedig a földön, az ágak között és a bejáratnál hevert. Mókus Mama nagyon rémült lett, hiszen Mókus Papának még nem kellett volna hazaérnie a munkából és ő biztosan nem hagyná így a lakhelyüket.
Végül kérte a mókus gyerekeket, hogy maradjanak a fa tövében, amíg ő körülnéz a házikójukban.
Sajnos nem talált semmit, csak nagy rumlit a szoba közepén. A makk és mogyoróhéjak szerteszét az ebédlőben hevertek.  Mókus Mama elkezdett pityeregni, hiszen szinte az egész összegyűjtött magkészletüket valaki elvitte, egy részét pedig helyben megette.

  • Jaj nekem, mi lesz most így velünk? – kérdezte szomorúan. A mogyoró és makk raktárunk szinte teljesen kifogyott, és még csak nem is mi voltunk! – fakadt ki belőle.

Mókus Brigi és Berci odarohant anyjukhoz, és próbálták őt vigasztalni. Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta a fáradt, munkából hazatérő Mókus Papa.

  • Hát itt meg mi történt? – kérdezte.
  • Reggel zajra lettünk figyelmesek a konyhában, mire kiértünk, addigra a földön hevert egy – két szem makk és mogyoró. Azt gondoltuk, hogy te siettél a munkába és nem záródott be jól a tároló ajtaja. Összetakarítottunk, majd elmentünk a csemetéinkkel az erdei tisztásra, hogy megnézzük a piacot. Vettünk finom szedret és málnát, ám mire az odúnkhoz értünk, láttam, hogy az ajtónk kitárva, a rengetek makk és mogyoró a földön hever, nagy részüknek sajnos pedig a héja maradt csak meg. Valaki betörhetett és megdézsmálhatta a tartalékainkat! – sírt keservesen Mókus Mama.
  • Ezt azonnal jelenteni kellene az erdei őrségnek! Lehet, hogy másnál is történt hasonló eset. – hívta fel a figyelmet Mókus Papa.

Rögtön el is rohant az Erdei Őrséghez, és beszámolt Bagoly őrnagynak a történtekről. Az őrség dolgozója cseppet sem volt meglepve, ez már a harmadik eset volt a héten, több család is jelezte a problémát.
Bagoly Őrnagy végül úgy döntött, összehívja az erdei járőröket és megkéri őket, hogy fokozottan figyeljenek az erdei állatok lakóhelyére, így éjjel – nappal szolgálatot kell teljesíteniük.
Sajnos a kis betörő több napig kijátszotta a rend őreit, míg nem egyik nap a Mókus Családnál nagy változás történt.

A Mókus család minden tagja elbújt az odúban, és várta, hátha beköszönt újra a kis betörő. Nem kellett sokat várni, zörej lepte el a lakást. Egy hosszú rozsdás farkat láttak, amely ide – oda himbálózott a konyha közepén.

  • Most megvagy! – kiáltott fel Mókus Papa. A család többi tagja körbeállta a tolvajt, aki nem volt más, mint egy erdei pele.
  • Kérlek, ne bántsatok! – felelte a pele. A nevem Elek, és nagyon rossz helyzetbe került a családom. Néhány nappal ezelőtt egy óriási vihar söpört végig az erdőn, amely a fákat kidöntötte, az eső pedig elmosott mindent, így a házunk is odaveszett. Most egy régi nyúlüregben lakunk étlen – szomjan, és sajnos ehhez a csúnya dologhoz kellett folyamodnom, hogy ételt adhassak a családomnak.
  • De miért nem szóltál az erdei közösségnek? Csak kitaláltunk volna valamit együtt, hogy nektek jó legyen! – mondta Mókus Mama.
  • Szégyelltem, hogy ilyen helyzetbe került a családom, és én, mint apuka nem tudom megadni azt a gyerekeimnek, amit kellene. Sajnos gyűjtögetni sem tudtam, mert a mi környékünkön minden odaveszett már, a ti területetekre pedig nem szerettem volna így bejönni, de aztán mégis rákényszerültem. – felelte Elek, a pele.
  • Ó, pedig mennyivel jobb lett volna, ha rögtön segítséget kérsz. Az ilyet nem szabad szégyellni, mindenki szívesen segít a másik erdei lakótársának, hiszen nem vagyunk sem irigyek, sem ellenségesek, mindenkit szívesen látunk a mi kis erdőnkben is. Valamit majd csak kitalálunk, hogy rendbe hozzuk a dolgokat, de addig is kérlek, ne tégy több ilyen rossz dolgot, hogy mások gyümölcsét és magvát elveszed! – magyarázta Mókus Papa.
  • Nagyon sajnálom, amit tettem. Bízom benne, hogy megbocsájtotok nekem! – felelte remegő hanggal a pele.
  • Ez valóban nem volt szép dolog, de mindenkivel előfordul élete során egy – két botlás. Megyek, szólok is az Erdei Őrségnek és Bagoly Őrnagynak, hogy nem kell többet felügyelni az erdőt. Csak találunk valami megoldást! – szólt Mókus Papa, majd azzal a lendülettel elsietett az odúból.

Mókusék elmeséltek mindent az őrnagynak, és kérlelték, hogy ne büntesse meg Elek Pele családját. Végül sok morfondírozás után Bagoly Őrnagy összehívta az erdei lakóközösséget.

  • Kérlek benneteket, ha van egy kis felesleges élelmetek, gyűjtsük azt össze a Pele családnak! Akár egy – két szem makk, mogyoró, szeder vagy bármi gyümölcs jól jöhet most nekik. Addig is én próbálok egy odút keríteni nekik, ami itt van a közelben, hogy közelebb legyenek az erdőhöz és a közösségünk tagjai legyenek.
    Természetesen a kárt, amit okoztak, azt ledolgozza majd Elek. Az őrségnél fog minden héten két alkalommal önkéntesként dolgozni mindaddig, amíg meg nem térül az elvett makk – és mogyorókészlet. – részletezte a tervét Bagoly Őrnagy.
  • Most pedig Mókus Papa, kérlek, hívd ide Eleket és mondjuk el neki a jó hírt! – kérte a bagoly.

Az erdei közösség előtt megjelent a pele és várta a nagy ítéletet. Könnyeivel küszködve hallgatta a kedves szavakat és ezerszer köszönetet mondott a segítségért és az esélyért. Nagyon boldog volt, hogy a családjának új otthont tud adni, és elköltözhetnek a vihar sújtotta területről.

Azóta a tavasz igencsak beköszöntött, a fák illatosan virágoznak, napfényes szép idő és meleg van az erdőben. Mókusék élik mindennapjaikat, míg Elek Pele segít Bagoly Őrnagynak a teendőkkel. A Pele család pedig minden héten visz a vásárba egy kosárka gyümölcsös süteményt az erdei közösségnek, hogy ezzel is meghálálják a segítséget, amit kaptak a lakóktól.

Vége

Mesék mindenkinek

Kedves Olvasóm!

Szeretettel köszöntelek a Mesék mindenkinek oldalamon.

Már volt egy sikeres blogom, ami életem egy részével lezárult, és teljesen más jellegű témát érintett, viszont most új területtel szeretnék próbálkozni, és bízom benne, hogy szórakoztató lesz kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Jó olvasást kívánok!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!