Egy tavaszi hűvös reggelen Mókus Mama hirtelen zajra lett figyelmes. Amint kiért a konyha melletti tárolóba, látta, ahogy egy – két szem mogyoró és makk a földön hever.
- Vajon mi történhetett, ki lehetett ez? – morfondírozott magában.
Végül megvárta, míg a kis csemetéi felébrednek, és kérdőre vonta őket.
- Mondd csak Mókus Berci, reggeliztél – e már valamit? – kérdezte.
– Nem anya, én nem ettem még semmit, épp csak nyújtóztam egyet, és fura zajt hallottam. Azt hittem, valamit levertem a szobámban, de végül nem találtam ennek nyomát sehol sem. – felelte az idősebb mókusgyerek. - És te, Mókus Brigi? – tekintett aggódóan Mókus Mama a lányára.
- Én sem voltam itt, mama. Talán apa lehetett, biztos sietett a munkába és felborított valamit a kamránkban. – felelte a mókuslány.
- Talán igazad lehet. Amint apa visszaér a munkából, megkérdezzük őt!
Az aggodalom abba is maradt. Mókus Mama finom makkból készült kását főzött a gyerekeknek, majd a reggeli után összegyűjtötték az elgurult makk – és mogyorószemeket.
A reggelit követően elhagyták a házikójukat, lemásztak a fa tetejéről és elsétáltak az erdei tisztásig, ahol piac várta őket.
Rengeteg erdei állat árulta saját portékáját, termését és termesztett gyümölcsét. Az erdei borz illatos, friss és színes virágokat, a kisbocsok akácmézet, az őzek vadszedret – és málnát, míg egy- két hód fából faragott edényt kínált.
A választék óriási volt, a Mókus család nem is tudta, hova kapja a fejét, végül az őzektől vásároltak egy kevéske szedret és málnát.
Hazafelé a két testvér kergetőzött, játszott, bújócskázott, míg Mókus Mama a szedres – málnás kosárkáját cipelte. Hirtelen megmerevedett, és a kezéből kiesett a kosár is.
- Brigi, Berci álljatok meg! Várjatok meg, ne menjetek be egyedül a házba! – kiáltotta.
Az oka megvolt rá, hiszen az odújuk ajtaja kitárva, a sok összegyűjtött mogyoró és makk pedig a földön, az ágak között és a bejáratnál hevert. Mókus Mama nagyon rémült lett, hiszen Mókus Papának még nem kellett volna hazaérnie a munkából és ő biztosan nem hagyná így a lakhelyüket.
Végül kérte a mókus gyerekeket, hogy maradjanak a fa tövében, amíg ő körülnéz a házikójukban.
Sajnos nem talált semmit, csak nagy rumlit a szoba közepén. A makk és mogyoróhéjak szerteszét az ebédlőben hevertek. Mókus Mama elkezdett pityeregni, hiszen szinte az egész összegyűjtött magkészletüket valaki elvitte, egy részét pedig helyben megette.
- Jaj nekem, mi lesz most így velünk? – kérdezte szomorúan. A mogyoró és makk raktárunk szinte teljesen kifogyott, és még csak nem is mi voltunk! – fakadt ki belőle.
Mókus Brigi és Berci odarohant anyjukhoz, és próbálták őt vigasztalni. Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta a fáradt, munkából hazatérő Mókus Papa.
- Hát itt meg mi történt? – kérdezte.
- Reggel zajra lettünk figyelmesek a konyhában, mire kiértünk, addigra a földön hevert egy – két szem makk és mogyoró. Azt gondoltuk, hogy te siettél a munkába és nem záródott be jól a tároló ajtaja. Összetakarítottunk, majd elmentünk a csemetéinkkel az erdei tisztásra, hogy megnézzük a piacot. Vettünk finom szedret és málnát, ám mire az odúnkhoz értünk, láttam, hogy az ajtónk kitárva, a rengetek makk és mogyoró a földön hever, nagy részüknek sajnos pedig a héja maradt csak meg. Valaki betörhetett és megdézsmálhatta a tartalékainkat! – sírt keservesen Mókus Mama.
- Ezt azonnal jelenteni kellene az erdei őrségnek! Lehet, hogy másnál is történt hasonló eset. – hívta fel a figyelmet Mókus Papa.
Rögtön el is rohant az Erdei Őrséghez, és beszámolt Bagoly őrnagynak a történtekről. Az őrség dolgozója cseppet sem volt meglepve, ez már a harmadik eset volt a héten, több család is jelezte a problémát.
Bagoly Őrnagy végül úgy döntött, összehívja az erdei járőröket és megkéri őket, hogy fokozottan figyeljenek az erdei állatok lakóhelyére, így éjjel – nappal szolgálatot kell teljesíteniük.
Sajnos a kis betörő több napig kijátszotta a rend őreit, míg nem egyik nap a Mókus Családnál nagy változás történt.
A Mókus család minden tagja elbújt az odúban, és várta, hátha beköszönt újra a kis betörő. Nem kellett sokat várni, zörej lepte el a lakást. Egy hosszú rozsdás farkat láttak, amely ide – oda himbálózott a konyha közepén.
- Most megvagy! – kiáltott fel Mókus Papa. A család többi tagja körbeállta a tolvajt, aki nem volt más, mint egy erdei pele.
- Kérlek, ne bántsatok! – felelte a pele. A nevem Elek, és nagyon rossz helyzetbe került a családom. Néhány nappal ezelőtt egy óriási vihar söpört végig az erdőn, amely a fákat kidöntötte, az eső pedig elmosott mindent, így a házunk is odaveszett. Most egy régi nyúlüregben lakunk étlen – szomjan, és sajnos ehhez a csúnya dologhoz kellett folyamodnom, hogy ételt adhassak a családomnak.
- De miért nem szóltál az erdei közösségnek? Csak kitaláltunk volna valamit együtt, hogy nektek jó legyen! – mondta Mókus Mama.
- Szégyelltem, hogy ilyen helyzetbe került a családom, és én, mint apuka nem tudom megadni azt a gyerekeimnek, amit kellene. Sajnos gyűjtögetni sem tudtam, mert a mi környékünkön minden odaveszett már, a ti területetekre pedig nem szerettem volna így bejönni, de aztán mégis rákényszerültem. – felelte Elek, a pele.
- Ó, pedig mennyivel jobb lett volna, ha rögtön segítséget kérsz. Az ilyet nem szabad szégyellni, mindenki szívesen segít a másik erdei lakótársának, hiszen nem vagyunk sem irigyek, sem ellenségesek, mindenkit szívesen látunk a mi kis erdőnkben is. Valamit majd csak kitalálunk, hogy rendbe hozzuk a dolgokat, de addig is kérlek, ne tégy több ilyen rossz dolgot, hogy mások gyümölcsét és magvát elveszed! – magyarázta Mókus Papa.
- Nagyon sajnálom, amit tettem. Bízom benne, hogy megbocsájtotok nekem! – felelte remegő hanggal a pele.
- Ez valóban nem volt szép dolog, de mindenkivel előfordul élete során egy – két botlás. Megyek, szólok is az Erdei Őrségnek és Bagoly Őrnagynak, hogy nem kell többet felügyelni az erdőt. Csak találunk valami megoldást! – szólt Mókus Papa, majd azzal a lendülettel elsietett az odúból.
Mókusék elmeséltek mindent az őrnagynak, és kérlelték, hogy ne büntesse meg Elek Pele családját. Végül sok morfondírozás után Bagoly Őrnagy összehívta az erdei lakóközösséget.
- Kérlek benneteket, ha van egy kis felesleges élelmetek, gyűjtsük azt össze a Pele családnak! Akár egy – két szem makk, mogyoró, szeder vagy bármi gyümölcs jól jöhet most nekik. Addig is én próbálok egy odút keríteni nekik, ami itt van a közelben, hogy közelebb legyenek az erdőhöz és a közösségünk tagjai legyenek.
Természetesen a kárt, amit okoztak, azt ledolgozza majd Elek. Az őrségnél fog minden héten két alkalommal önkéntesként dolgozni mindaddig, amíg meg nem térül az elvett makk – és mogyorókészlet. – részletezte a tervét Bagoly Őrnagy. - Most pedig Mókus Papa, kérlek, hívd ide Eleket és mondjuk el neki a jó hírt! – kérte a bagoly.
Az erdei közösség előtt megjelent a pele és várta a nagy ítéletet. Könnyeivel küszködve hallgatta a kedves szavakat és ezerszer köszönetet mondott a segítségért és az esélyért. Nagyon boldog volt, hogy a családjának új otthont tud adni, és elköltözhetnek a vihar sújtotta területről.
Azóta a tavasz igencsak beköszöntött, a fák illatosan virágoznak, napfényes szép idő és meleg van az erdőben. Mókusék élik mindennapjaikat, míg Elek Pele segít Bagoly Őrnagynak a teendőkkel. A Pele család pedig minden héten visz a vásárba egy kosárka gyümölcsös süteményt az erdei közösségnek, hogy ezzel is meghálálják a segítséget, amit kaptak a lakóktól.
Vége
